Ugrás a tartalomhoz

Újszövetség

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újszövetség
(Újtestamentum)
Az Újszövetség részlete egy 3. századi papiruszon
Az Újszövetség részlete egy 3. századi papiruszon

Szerző15-16 szerző [1]
Eredeti címἩ Καινὴ Διαθήκη
Megírásának időpontja12. század [1]
Nyelvkoiné görög
Témakörvallási tanítások, intések, őskeresztény történelem, próféciák
Műfajkönyvgyűjtemény
Részeia Biblia könyvei
Kiadás
Magyar kiadássok kiadás [2][3][4]
Külső hivatkozáshttp://www.biblia.hu/
A Wikimédia Commons tartalmaz Újszövetség témájú médiaállományokat.
Szent Biblia a "Könyvek Könyve", "Scriptura Sacra", "Isten Igéje"

Az Újszövetség vagy Újtestamentum a keresztény bibliai kánon második része. Jézus tanításait, életét és személyét, valamint az első századi kereszténység eseményeit tárgyalja. Az Újszövetség hátterét, a keresztény Biblia első részét Ószövetségnek (Héber Biblia) hívják, ezt a két részt együtt a keresztények Szentírásnak tekintik.[5] Az Újszövetséget zömmel az 1. század második felében, továbbá a 2. század elején írták.[1][6]

Az Újszövetség elnevezése

[szerkesztés]

A keresztény Biblia két részének elnevezésére a szövetség és a testamentum szavak egyaránt használatosak. A magyar Újszövetség a görög Ἡ Καινὴ Διαθήκη (Hé Kainé Diathéké) ill. a latin Novum Testamentum fordítása. Az Újtestamentum (vagy régiesen Új Testamentom) elnevezés a latin alakot őrzi.

Rembrandt: Máté evangélista és az angyal
  • Az Újszövetség név bibliai magyarázata

A Héber Biblia több szövetséget is említ Istennel, amelyek közül a legfontosabbat Mózes népével kötötte Isten az Egyiptomból való kivonuláson és a Tízparancsolaton keresztül. Isten kőtáblákra írta fel a törvényeket, amelyeket a zsidó népnek be kellett tartani. Ha nem tartották be, bűneik miatt egy helyettesítő áldozatot kellett bemutatniuk az Istennek felajánlott újszülött bárány vérével. Az új szövetség elnevezés erre a régebbi szövetségre utal vissza, amely régebbi szövetséget ószövetségnek neveznek.

Ezen újabb szövetség meghirdetése Jeremiás próféta látomására nyúlik vissza, amikor így szól:

„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr: és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.” (…)
(Ószövetség, Jeremiás könyve, 31:31-32; fordította Károlyi Gáspár)

Az új szövetségről maga Jézus Krisztus is beszélt, amikor az utolsó vacsorán az ünnepi bor elfogyasztása előtt így szólt a tanítványaihoz: E pohár az új szövetség, az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. (Lukács 22,20).

Pál apostol azt tanítja A zsidókhoz írt levélben, hogy Názáreti Jézus új szövetséget kötött Isten és az emberiség között. E szövetség lényege, hogy Jézus Krisztus, a Messiás kereszthalálával megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől, ezért aki hisz benne és követi az Ő tanításait, annak megadatik az örök élet. Ez az új szövetség ellentmond annak, amit Mózes közvetítésével kötött Isten a kivonulás idején (lásd: a zsidókhoz írt levél 8. és 9. fejezet). A korai keresztények úgy tartották, hogy a Jézus után írt könyvek megerősítették ezt az új szövetséget, ezért nevezték el azokat az új szövetség könyveinek vagy egyszerűen Újszövetségnek, a korábbi könyveket pedig Ószövetségnek.

  • Az újtestamentum szó

A latin nyelvű bibliafordításokban a görög Diathéké („szövetség”) kifejezés visszaadására a kissé eltérő konnotációjú testamentum szót használták, amely hétköznapi jelentése „végrendelet”. Lényegében azonban mind a görög, mind a latin szó a héber ברית (berith, brisz) "szövetség" szót kívánják visszaadni, bár a latin kifejezés ugyanakkor keresztény szemszögből át is értelmezi azt. A 2. században élt Tertullianus volt az első, aki a Biblia két részére a vetus testamentum (régi testamentum) és novum testamentum (új testamentum) szavakat használta, például Marcion ellen című munkája 3. könyvében.

Az Újszövetség keletkezése

[szerkesztés]

Jézus semmit sem írt. A történetkritikai bibliakutatás álláspontja szerint az egyes iratokat később a kor szükségletei szerint feltehetőleg átírták, kihagytak vagy betoldottak részeket. Születtek olyan iratok, amelyek nem őrződtek meg, másokat megőriztek, azonban se nem az evangélisták, se nem az apostolok írták.

A könyvek szövege

[szerkesztés]

A Jézus és az apostolainak életéről szóló történetek évtizedekig szájhagyomány útján terjedtek. Amikor az 1. század második felétől, végétől leírták, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tudjuk, hogy az Újszövetség későbbi könyveinek másolása során a közkézen forgó iratok sok változáson mentek keresztül,[7] figyelmetlenségből egyes szavakat kihagytak, néha akár egész mondatokat,[7] vagy épp megismételték azokat, változott a fogalmazásmód, egyes szavakat megváltoztattak, a bizonyítható „pontatlanságokat” kijavították és így tovább.[8] A fennmaradt újszövetségi szövegek egyik szembetűnő jellegzetessége, hogy az iratok legkorábbi másolatai sokkal jobban különböznek egymástól, mint a későbbi középkoriak, amelyek már szigorúbb ellenőrzés alatt készültek.[7]

A kéziratokban a bizonyos fajta változtatásokat, például az összehangolást, egy szónak egy másikra cserélését stb., egyre következetesebben hajtották végre, olyannyira, hogy a másolatok hasonló változtatásokat tartalmaztak.[7]

A 2. század közepétől már elegendő kézirat létezett ahhoz, hogy a másolók egy adott bibliai szakasz különböző példányainak összehasonlítása után el tudják dönteni, hogy a szöveg melyik formáját másolják le.[7]

A mai szövegkritikusok egyetértenek abban, hogy a másolatok hasonlósága alapján háromféle szövegtípus alakult ki: [7]

Ennek ellenére sok teológus azt állítja, hogy az egymástól kicsit eltérő szövegváltozatok nem befolyásolták az Újszövetség tanítását.[9]

Szerzőség

[szerkesztés]

Az Újszövetség könyveinek feltételezett keletkezési ideje és szerzője. Eredeti kéziratban egyik könyv sem maradt fenn. Az utolsó oszlopban a legkorábbi másolattöredék eredetének dátumát jeleztük.

Ősi kéziratai

[szerkesztés]

Az Újszövetség mai könyveinek eredeti kéziratai elvesztek. A legkorábbi fennmaradt újszövetségi kézirat, a 125 körül Egyiptomban készült ún. Rylands-papirusz János evangéliumának egy töredékét őrizte meg. A legkorábbi fennmaradt kódex pedig a 4. század első felében keletkezett ún. Sínai kódex.

Az Újszövetség legkorábbi kéziratai három formában maradtak ránk:

  • görög kéziratok
A görög kéziratok különböznek egymástól az írás anyagában (papirusz, pergamen), és írás módjában (egyszerű kéziratok és majuszkulák).
  • régi fordítások
Ősfordításoknak nevezik az újszövetség szír, latin és kopt nyelvű ókori fordításait. A szír és a latin 200 évvel régiebbek a koptnál. A szír fordítások közül a legismertebb a Peshitta. A latin fordítások közül a legismertebbek a Vetus Latina és a Vulgata (az előbbi javított változata). Két kopt fordítást ismerünk: az egyiket a 3. század közepéről és egy másikat néhány évszázaddal későbbről.
Az első századok egyházatyái írásaikban, kommentáraikban több tízezer újszövetségi szöveget idéznek.

Az Újszövetség fennmaradt korai (4-9. század) kéziratainak jelenleg ismert száma 5686, valamint több mint 19000 korai fordítás létezik. Fontosabb kódexek: Codex Vaticanus (350 körül), Codex Sinaiticus (4. század eleje), Codex Alexandrinus (5. század), Efrém újraírt kódexe (5. század, teljes Bibliának készült), Béza kódex (5-6. század, görög-latin kétnyelvű kódex), Washingtoni Kódex (4. század vége, az evangéliumokat tartalmazza).

Kanonizáció

[szerkesztés]

Az első századokban rengeteg irat forgott közkézen, amelyek Jézus, a családja és az apostolainak életéről tudósítottak. Azok az iratok, amit az evangélistáknak vagy az apostolok írásának tulajdonítottak, bekerültek a későbbi keresztény Szentírásba, mint amely írások kánoni tekintéllyel bírnak.

Az Újszövetség tartalma

[szerkesztés]

Az Újszövetséget alkotó 27 könyvet és iratot, az úgynevezett kanonikus könyveket Athanasius, Alexandria püspöke állapította meg először 367-ben, 39-es ünnepi körlevelében a saját egyházmegyéje területére. A gyűjteményből kihagyott könyveket apokrif iratoknak nevezik.

Evangéliumok

[szerkesztés]

Az evangéliumok Jézus Krisztus földi munkásságát mutatják be. Tartalmazzák Jézus tanításait és jövendöléseit. Tudósítanak Jézus születéséről és haláláról, és bemutatják hogyan hívta el az apostolokat.

Történeti könyv

[szerkesztés]

Az apostolok hittérítő útjairól szólnak, miképpen hirdetik Jézus tanait, létrehozva egy új vallást. Beszámolnak arról is, miképpen jutott el az új vallás, a kereszténység a Római Birodalom szívébe, Rómába is. A könyv nagyobb része Pál apostol missziós útjairól szól, aki az evangéliumot elvitte a „pogányokhoz”.

Apostoli levelek

[szerkesztés]

Apokalipszis

[szerkesztés]

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Archibald Robertson: A kereszténység eredete, Bp., Gondolat, 1972
  • Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I., Jel kiadó 1997
  • Benyik György: Az újszövetségi szentírás, Szeged, JATE Press, 1995

Érdekességek

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Ehrman, Bart D. (1997). The New Testament: A Historical Introduction to the Early Christian Writings. Oxford University Press. ISBN 978-0-19-508481-8, page 8.: "Az Újszövetség huszonhét görög nyelvű könyvet tartalmaz, tizenöt vagy tizenhat különböző szerzőtől, akik más keresztény egyénekhez vagy közösségekhez szóltak, i.sz. 50 és 120 között.
  2. Károlyi-biblia
  3. Magyar Bibliatársulat, Budapest, 2001, ISBN 963-300-857-3
  4. A Szentírás új világ fordítása
  5. BBC - Religions - Christianity: The Bible (brit angol nyelven). www.bbc.co.uk . (Hozzáférés: 2020. szeptember 23.)
  6. Perkins, Pheme (2012). Reading the New Testament: An Introduction. Paulist Press. ISBN 9780809147861
  7. a b c d e f Bruce M. Metzger-Bart D. Ehrman: Az Újszövetség szövege, Hagyományozás - Szövegromlás - Helyreállítás, 312-315.old. (2008, Harmat), ISBN: 9789639564862
  8. Bruce M. Metzger-Bart D. Ehrman: Az Újszövetség szövege, Hagyományozás - Szövegromlás - Helyreállítás, 312.old. (2008, Harmat), ISBN: 9789639564862; Metzger-Ehrman műve számos példát hoz ennek igazolására.
  9. One Bible Only?: Examining Exclusive Claims for the King James Bible (angol nyelven). Kregel Publications (2001). ISBN 9780825497032 
  10. a b Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, 1993
  11. a b Pheme Perkins: Reading the New Testament: An Introduction
  12. Papyrus 104
  13. Leander, Hans (2013). Discourses of Empire: The Gospel of Mark from a Postcolonial Perspective. Atlanta: Society of Biblical Literature. ISBN 978-1-58983-889-5.
  14. Papyrus 45
  15. Perkins, Pheme (2009). Introduction to the Synoptic Gospels. Eerdmans. ISBN 978-0-8028-6553-3.
  16. Papyrus 4
  17. Papyrus 75
  18. Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (Palo Alto: Mayfield, 1985) p. 355
  19. Rylands Library Papyrus P52
  20. Tyson, Joseph B., (April 2011). "When and Why Was the Acts of the Apostles Written?", in: The Bible and Interpretation: Egyre több tudós részesíti előnyben az Apostolok Cselekedeteinek megírásának késői dátumát, azaz i.sz. 110-120 körüli dátumot. Három tényező támasztja ezt alá: "...A growing number of scholars prefer a late date for the composition of Acts, i.e., c. 110-120 CE. Three factors support such a date. First, Acts seems to be unknown before the last half of the second century. Second, compelling arguments can be made that the author of Acts was acquainted with some materials written by Josephus, who completed his Antiquities of the Jews in 93-94 CE...Third, recent studies have revised the judgment that the author of Acts was unaware of the Pauline letters."
  21. a b c d e f g Papyrus 46
  22. Ehrman, Bart D. (2004). The New Testament: A Historical Introduction to the Early Christian Writings. New York: Oxford. pp. 381–84. ISBN 0-19-515462-2
  23. Markus Barth, Ephesians: Introduction, Translation, and Commentary on Chapters 1–3 (New York: Doubleday & Co., 1974), 50–51
  24. https://web.archive.org/web/20090104184919/http://www.nccbuscc.org/nab/bible/ephesians/intro.htm
  25. a b Ehrman, Bart. Forged. HarperOne (2011. május 15.). ISBN 978-006-201262-3 
  26. Papyrus 92
  27. a b Ehrman, Bart. Forged. HarperOne, 93–105. o. (2011. május 15.). ISBN 978-006-201262-3 
  28. Codex Sinaiticus
  29. Papyrus 32
  30. Papyrus 87
  31. Papyrus 46
  32. Perkins, Pheme (2012). Reading the New Testament: An Introduction. Paulist Press. ISBN 9780809147861.
  33. Ehrman, Bart D. (2012). Forged: Writing in the Name of God – Why the Bible's Authors Are Not Who We Think They Are. New York: HarperOne. pp. 192–99. ISBN 978-0062012623.
  34. Papyrus 20 ; Papyrus 23
  35. Moyise, Steve. The Old Testament in the New. A&C Black, 116. o. (2004. december 9.). ISBN 978-0-567-08199-5 
  36. Stephen L. Harris. Understanding the Bible. Mayfield, 388. o. (1992). ISBN 978-1-55934-083-0 „Most scholars believe that 1 Peter is pseudonymous (written anonymously in the name of a well-known figure) and was produced during postapostolic times.” 
  37. a b c Papyrus 72
  38. "Noha az ősi hagyományok János apostolnak tulajdonítják a negyedik evangéliumot, a Jelenések könyvét és a három János-levelet, a modern tudósok úgy vélik, hogy egyiket sem ő írta." Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (Palo Alto: Mayfield, 1985) p. 355
  39. Papyrus 9
  40. Ehrman, Bart. Forged. HarperOne (2011. május 15.). ISBN 978-006-201262-3 
  41. "Noha az ősi hagyományok János apostolnak tulajdonítják a negyedik evangéliumot, a Jelenések könyvét és a három János-levelet, a modern tudósok úgy vélik, hogy egyiket sem ő írta." Harris, Stephen L. , Understanding the Bible (1985) p. 355
  42. Papyrus 98
  43. The Blackwell Companion to The New Testament / David E. Aune. — Wiley-Blackwell, 2010. — ISBN 978-1-4051-0825-6. Page 9 «While seven of the letters attributed to Paul are almost universally accepted as authentic (Romans, 1 and 2 Corinthians, Galatians, Philippians, 1 Thessalonians, Philemon), four are just as widely judged to be pseudepigraphical, i.e. written by unknown authors under Paul’s name: Ephesians and the Pastorals (1 and 2 Timothy and Titus)».
  44. Újszövetség (rováskiadás). Kiadta: Rovás Alapítvány a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat közreműködésével, 2011, ISBN 978-963-88437-5-3

Irodalom az eredeti szöveg tanulmányozásához

[szerkesztés]
  • Maywald-Vayer-Mészáros: Görög nyelvtan, Tankönyvkiadó, Bp., 1987
  • Györkösy-Kapitánffy-Tegyey: Ógörög-magyar szótár, Akadémiai Kiadó, Bp., 1990
  • Soltész-Szinyei: Görög-magyar szótár, Sárospatak, 1875 (reprint: Bp., 1984)
  • Dr. Tarjányi Béla: Az újszövetség görög nyelve, Bp., 1988
  • Dr. Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög-magyar szótár, Bp., 1992
  • Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat, Bp., 1983
  • Max Zerwick SJ: Analysis philologica Novi Testamenti Graeci, Róma, 1953
  • Paul Kaufmann: Neutestamentliches Griechisch, Marburg an der Lahn, 1983
  • Görög Újszövetség online

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:New Testament
A Wikimédia Commons tartalmaz Újszövetség témájú médiaállományokat.